Indulásra készen gyülekeztünk a Plaza parkolóban szombat este. A normálisnak mondható 1/4 óra csúszással, sofőrjeink a „lovak közé csaptak”. A határátlépés után, (ami azért nem volt zökkenőmentes) nekilendültünk a 700 km-nek. Éjszaka lévén volt, aki szundikált és volt aki inkább zenével „szórakoztatta” az ébren lévőket. Több-kevesebb sikerrel… 😀
Érkezésünket makedón barátaink is nagyon várták, 50 darab burek társaságában. A fakultatív városnézés következett. Voltak, akik a belváros felé vették az irányt és voltak, akik a hegyoldalban lévő skanzent tekintették meg. Az ajándékaink egy része (a kimondottan erre az alkalomra készült szurkolói sál) már itt átadásra kerültek.
 |
 |
Az idő gyorsan telt, vissza kellett térni a szállodába, egy gyors átöltözés és a „harci színek” felfestése céljából, Ezután gyalog indultunk a meccsre, a nem messze lévő Jane Sandanski Arénába. Belépés előtt még találkoztunk a Vardar csapatának képviselőjével és őt is megajándékoztuk egy sállal. A szokásos procedúra után elfoglaltuk a szektorunkat. Természetesen most se vihettük be az előre bejelentett dolgainkat, de sebaj, a hangunkat nem tudták elvenni. 😀
 |
 |
 |
 |
Dicsekvés nélkül ki merem jelenteni, hogy a meccs első percétől az utolsóig fergeteges biztatásban volt része a csapatunknak. A második félidőt vendéglátóink a mi szektorunkból szurkolták végig. Szép gesztus volt tőlük, példaértékű, hogy ezt így is lehet…. sőt így kell. Büszke vagyok a szurkolótársaimra is. Újra megmutattuk a szkopjei pokolban hogyan is kell ezt csinálni.
 |
 |
 |
 |
Bár a mérkőzés végkimenetele nem nekünk kedvezett, ez senkit nem akadályozott meg abban, hogy egy gyors tus, átöltözés után elinduljunk az éjszakába. Makedón barátaink asztalt foglaltak a tábornak és természetesen elkísértek minket. Hihetetlen odafigyeléssel, szeretettel láttak vendégül bennünket. Folytatódott az ajándékozás is. Kaptunk mi is erre az alkalomra készült sálat, és egy gyönyörű fotómontázst barátságunk szép pillanatairól, a kezdetektől mostanáig. A megható perceket evés-ivás, és óriási buli követte. Megbeszéltük a szkopjei srácokkal, hogy az Egyesület évzáró rendezvényén szívesen látjuk őket. Ígéretet kaptunk rá, hogy eljönnek. A hajnali órákban tértünk nyugovóra.
 |
 |
A reggel szitáló esővel köszöntött minket, ezért a tervezett rövid városnézés elmaradt. Fáradtan, de rengeteg szép élménnyel gazdagodva indultunk haza. Lehet, hogy előző beszámolóimban már említettem, de ezt nem lehet elégszer leírni. Csodálatos, amit ennek a gyönyörű sportnak köszönhetünk. Igaz barátságok szövődnek egymástól sok száz kilométerre élő, különböző kultúrákat képviselő emberek között, akiknek csak egy közös nyelve van, a KÉZILABDA. Ezért érdemes dolgozni, fáradni, áldozni, mert nagyon nagy érték!
CSAK ELŐRE!
OE
