Kedd reggel korán, de vidáman ébredtünk, indulás Frankfurtba. Némi vonatozás után Budapesten összeverődött kis társaságunk, és nekivágtunk az 1000 kilométernek. Természetesen folyt az esélylatolgatás, és egyhangúan arra jutottunk, hogy ha 1-2-3 góllal is, de nyerni fogunk. Útközben ahol megálltunk, akár Ausztriában, akár Németországban valahogy mindig belebotlottunk az oroszlánokba szobrok formájában, amelyeket azonnal Pick sállal ékesítettünk fel. Passauban hosszabb pihenőt tartottunk, erőgyűjtés céljából. Sikerült is, csülök, káposzta, sör és egyéb tutiságok segítségével. Sofőrünket sajnáltuk (nem nagyon 🙂 ), neki almafröccs jutott. Ezután célba vettük Frankfurtot, ahol már vártak kedves szurkolótársaink, akik repülővel utaztak, vagy kinn élnek, dolgoznak.
A reggel borult idővel indult, később zuhogni kezdett, és ez így is maradt. Nem szerettünk volna cafattá ázni, ezért betértünk a Skyline plázába, és megvásároltuk a meccs elengedhetetlen kellékeit, kék és fehér hajfes
ték, meg a csodás kék napszemüvegeket (Chirónak nagyon tetszett ).Vásárlás végeztével indultunk a többiek után, akik nem fogjátok elhinni hol voltak…..egy kocsmában…na jó, étteremben. Ettünk, ittunk és természetesen esélyeinkről beszélgettünk. Egyöntetűen a győzelemre tippeltünk, főleg miután egyik szurkolótársunk elmondta, hogy a kisfia remek érzékkel tippel, és ő is győzelmet mondott. J Mivel már sem éhesek, sem szomjasak nem voltunk, a szállásra vonultunk sminkelni. Ekkor azért már dolgozott bennünk az adrenalin. A csarnokba pontosan egy órával a kezdés előtt engedtek be minket. Megérkeztek a Rhein-Neckar Löwen szurkolói is Mannheimből. Nagyon kedvesek voltak, és örültek az apróságoknak, amit a CSAK ELŐRE! A SZEGEDI KÉZILABDÁÉRT EGYESÜLET nevében vittünk. Elfoglaltuk a szektorunkat, csatlakoztak hozzánk kinn élő, dolgozó honfitársaink is. Szerintem 30-40 fő verődött össze. Kifüggesztettük a zászlóinkat, és rázendítettünk. A srácok melegítettek, és oda-oda integettek mosolyogtak hozzánk.
Aztán elkezdődött….. Hamar rájöttünk, hogy a német szurkolók, tulajdonképpen a mi “bérdobosaink”, és ezt (szerintem) nagyon ügyesen használtuk. A félidőben feljöttek a német szurkolók, megkínáltak minket sörrel, és készültek közös fotók. Akkor még reménykedtek… A második félidő ugyanott folytatódott, ahol az első véget ért. A srácok jól játszottak, mi pedig tettük a dolgunkat. Az utolsó 8-9 percben szinte eksztázisban biztattuk szeretett csapatunkat, elhangzott az Itthon vagyunk!!! mondat is….többször, de volt ott minden:Álljatok fel! Az éjjel soha nem érhet véget! Szép volt Fiúk és még sorolhatnám. A meccs végét jelző sípszó után örömtánc a pályán, örömtánc a lelátón…és természetesen az elmaradhatatlan pacsi. A német szurkolók nagyon sportszerűen feljöttek gratulálni és elköszönni. Megvártuk a fiainkat a busznál, még egy pacsira, egy ölelésre, a lányok behajtották a nőnapi puszikat is tőlük. 🙂
Mindent összevetve, azt gondolom, hogy aki aznap este ott volt a Fraport Arénában, az egy véleményen van velem: Jó dolog Pick szurkolónak lenni,jó volt büszke magyarnak lenni!!!Még sok ilyen csodás élményt kívánok magunknak!CSAK ELŐRE!!!!
O.E.
