Mindenkit hirtelen ért a klub rövid közleménye, miszerint távozol az operatív igazgatói pozícióból. Összefoglalnád pár szóban, hogy miért döntöttél így?
Az elmúlt szezonban több olyan dolog történt a Klubban, amely azt erősítette meg bennem, hogy a továbbiakban nem kívánom folytatni a munkát operatív igazgatóként. Jóllehet a munkaszerződésem felbontása iránti kérelmem már júliusban benyújtottam, bizonyos okból kifolyólag az elfogadásra most került sor.
Az MKSZ-ben és az EHF-ben is sok embert ismerhettél meg az évek során. Sokan megkerestek a hír hallatán? Mit szóltak ehhez?
Mindenkit váratlanul ért a távozásom, hiszen az elmúlt években mind pénzügyileg, mind szakmailag olyan szintre sikerült emelnünk a Klubot, amely ma már Európa szerte elismert. Nagyon sokan felhívtak mind itthonról, mind külföldről, megdöbbenésüknek hangot adva. A döntésem időzítése volt a legmeglepőbb mindenki számára, hiszen aktuális magyar bajnokok vagyunk, a Klub pénzügyileg tokéletesen rendben van, a rendelkezésre álló pénzügyi feltételek mellett a maximumot hoztuk ki a jelenlegi játékoskeret kialakításával. Mindamellett, hogy nem lehetünk eléggé hálásak a tavalyi aranyéremért sem a szakmai stábnak, sem a játékosoknak, úgy gondolom, hogy – egyenlőre papíron – a valaha volt legerősebb keret áll rendelkezésre Szegeden, a Csapat nagy eredmények elérésére lehet képes. Természetesen miután a döntésem kiváltó oka szigorúan a Klub belügye, így mindenkitől elnézést kérve a részletek visszatartása miatt köszöntem meg az érdeklődést, s ehhez most is tartanám magam.
2012 óta dolgoztál a klubnál, a klubért előbb utánpótlás technikai vezető majd klubmenedzser végül (2014 óta) operatív igazgató pozícióban. Mi volt ezekben az években a legjobb, a legrosszabb és a legviccesebb pillanat?
Valóban végigjártam a szamárlétrát a Klubon belül az elmúlt években és ez sokat segített abban, hogy immár operatív igazgatóként teljesen átlássam a folyamatokat.
A legjobb pillanat kifejezés helyett inkább azt mondanám ami(k)re a legbüszkébb vagyok:
A Tulajdonos, Dr. Csányi Sándor bizalmára a munkám kapcsán, a magyar bajnoki címre, az EHF kupagyőzelemre és arra az 1300 szegedi szurkolóra, aki a tavaszi debreceni kupadöntőn a helyszínen támogatott minket. Az Adidas támogatásának is köszönhetően a valaha volt legnagyobb létszámú szurkolósereg kísért el minket, s erre mindig büszke leszek!
A legrosszabb élmény egyértelműen a fent említett kupadöntő elvesztése. Óriási csalódás volt számomra, hogy a Tulajdonos személyes jelenlétében, ilyen nagyszámú KÉK Tábor előtt nem sikerült aranyérmet szereznünk…
A legviccesebb pillanat az volt, amikor a Telekom Veszprém elleni tavaszi, idegenbeli mérkőzésünk során Gajdos Tibor szurkolónk egy tajvani kisfiúval a nyakában érkezett a mérkőzésre, aki teli torokból kiabálta, hogy „PICK Szeged, PICK Szeged”. Valószínűleg a szurkolóinkhoz Simontornyán csatlakozó 6 tajvani turista korábban még azt sem tudta, hogy létezik a kézilabda nevű csodálatos sportág. Mindamellett hogy a mai napig mosolyt csal az arcomra az a jelenet, ha visszagondolok rá, meggyőződésem, hogy ők maguk is egy életre szóló élménnyel gazdagodtak.
Összességében hogyan értékeled emberileg az itt eltöltött időt? Mit tanultál és mit viszel tovább életed ezen időszakából?
Az biztos, hogy életem ezen szakaszában tanultam és tapasztaltam a legtöbbet. Azt gondolom, hogy az elmúlt időszak is azt bizonyította be nekem, hogy rengeteg munkával és alázattal minden cél elérhető. Hogy mit viszek tovább? Az új becenevemet, amit itt kaptam: „Machine” J
Az itteni munkád során mi volt a fő motivációd, milyen elvek mentén végezted a feladataidat?
A fő motivációm egy pénzügyileg stabil, rendezett viszonyok között működő Klub kialakítása és működtetése volt a rendelkezésre álló források maximális kihasználása mellett. Mindamellett, hogy a költségvetés is szezonról szezonra emelkedett, az elmúlt 5 év során a bérlet – és jegybevétel közel a háromszorosára nőtt. Ezt óriási eredménynek tartom.
Nagy hangsúlyt fektettünk arra is, hogy a Csapat és a Szurkolók minél közelebb kerüljenek egymáshoz, minél szorosabb legyen a kapcsolat. Hiszem, hogy egy ilyen jellegű „kötelék” és annak ápolása az egyik legfontosabb alapköve egy sikeres klub felépítésének. Ennek a kapcsolatnak a kialakításában szeretném külön kiemelni a CSAK ELŐRE A Szegedi Kézilabdáért Egyesület szerepét, hiszen az ő hathatós közreműködésük nélkül sokkal nehezebb lett volna a dolgunk! Külön kihangsúlyoznám Csapó Attila munkáját, hiszen pontosan tudom mennyi munkája fekszik abban, hogy ma itt tartunk.
Fentiek mellett hiszem, hogy egy jó klubvezető csak és kizárólag hideg fejjel, remek diplomáciai érzékkel és szenvedélyesen végezheti a munkáját. Ez nem egy irodai munkakör, itt hétfő reggeltől vasárnap éjszakáig tart a „munkaidő”.
Merre tovább?
A jövőm kapcsán még nem szeretnék nyilatkozni. Úgy gondolom, hogy az elmúlt évek munkájának elismerése, hogy amint kiszivárogtak hírek a távozásom kapcsán, többek megkerestek. Szerdáig, azaz a szűkszavú bejelentés megjelenéséig mindenkitől türelmet kértem jelezvén, hogy amíg a munkaviszonyom él a PICK Kézilabda Zrt-vel, nem tartanám etikusnak másokkal tárgyalni.
Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindenkinek az elmúlt években nyújtott segítségért, támogatásért, beleértve a Tulajdonost, az Igazgatóság tagjait, Kollégáimat, a Támogatókat, együttműködő Partnereket, az MKSZ munkatársait, más Klubvezetőket, a Szurkolókat és nem utolsósorban a Családomat!
Sok sikert kívánunk a jövőben, akárhová is vezessen az utad. És tudd, hogy MI a szurkolók nagy hálával tartozunk neked mindenért, amit értünk (is) tettél! Csak Előre!
Köszönöm szépen, én is a legjobbakat kívánom mind a Klubnak mind a Szurkolóknak! Ahogy Molnár T. Natanielnek, egyik legfanatikusabb szurkolónknak is írtam a minap: „Nekem volt óriási megtiszteltetés ebben a Klubban dolgozni! Nektek Szurkolóknak sok sikert kívánok és kérem, hogy támogassátok a Klubot mindig, minden körülmények között, mert óriási segítség a támogatásotok”!
