Ez a történet október 16-án kezdődött. A Balatonfüred elleni hazai bajnokira érkeztünk. Szokás szerint ment a beszélgetés, a bírók oktatása, és persze közben szurkoltunk is. Egyszer csak az oldalszektorból jövő üdvrivalgásra lettünk figyelmesek, ami (név szerint már nem emlékszem melyik) spanyol játékosunk gólját követte.
Kiderült, hogy az Erasmus program keretében Szegeden tanuló spanyol egyetemista srácok jöttek megnézni a mérkőzést. Azonnal próbáltuk őket a B-középbe invitálni, kevés sikerrel. Köztudott, hogy a szegedi szurkoló sosem adja fel, módszeresen „zaklatni” kezdtük őket. 😊
Ebben nagy segítségünkre volt Patkós Bence szurkolótársunk, aki spanyol szakos hallgató lévén segített a kommunikációban IS. Kitartásunkat siker koronázta. Olyannyira, hogy ott ragadtak a B-középben, és a Zagreb elleni BL meccs előtt már aktív résztvevői voltak a Vakegérben a „felvezető programnak” is. 😀
Röviddel ezután a következő szintet is meglépték, és velünk tartottak buckán túlra. Ahogyan a szurkolásunkat színesítik, úgy az utazást is feldobták töretlen jókedvükkel, temperamentumukkal. Igyekeztek rigmusainkat megtanulni, sőt még sajátot is összedobtak. Hazafele kiderült, hogy szeretnének igazi jó szegedi halászlevet enni, így néhányan összebeszéltünk, és meghívtuk őket a Kiskőrössy Halászcsárdába.
Egy igazán jól sikerült este volt. Megtudtuk, hogy jónéhányan közülük most kerültek először kapcsolatba a kézilabdával. Jó érzés volt hallani, hogy otthonról is követni fogják szeretett csapatunk eredményeit, ha csak tehetik nézni fogják a meccseket, és szurkolnak a fiúknak. Ajándékot is kaptunk tőlük, nem is akármilyet. Féltve őrzött nemzeti lobogójukat adták nekünk, rajta a képen látható ajánlással spanyolul és magyarul. Hiányozni fognak ezek a srácok. Hiányozni fog a hangulat, amit a lelátón csináltak. Hiányozni fog az érdeklődésük, ahogy a magyar szavakat akarták elsajátítani.
Újra és újra elgondolkodom rajta, mennyi mindent köszönhetünk imádott sportágunknak. Olyan emberek szurkolnak csapatunknak, akik egyáltalán nem is ismerték a kézilabda szépségeit, vagy ha igen nem érdekelte őket. Barátságokat, amelyek kiállják az idő és a távolság próbáját. Ezek azok a dolgok, amiket a mai rohanó, anyagias, és sajnos egyre érzéketlenebb világban nagyon meg kell becsülni.
OE
