Szomorú hírt kaptunk. Klubunk alapítója és egyesületünk tiszteletbeli tagja, Ludányi Márton ma hajnalban befejezte földi pályafutását. Nehéz szavakat találni…. Tudtuk, hogy beteg, de reménykedtünk a felépülésében. Vártuk vissza közénk, a lelátóra, sajnos hiába.
Hiányozni fog. Nagyon. Mert jó volt a közelében lenni, és Ő is szeretett közöttünk. Jó volt hallgatni az esélylatolgatását, a meccsek után a véleményét, az értékelését. Hallgatni, ahogy mesélt nekünk a kézilabdáról. A gyönyörű sportról, amiről mindent tudott, ami az élete volt. Ő volt az az edző, aki sok tehetséget fedezett fel és nevelt a szegedi kézilabdának. Ő volt az a testnevelő tanár, aki sokunkkal (velem is) megismertette és az élete részévé tette a kézilabda iránti rajongást. Igazi pedagógus volt. Mi, akik a keze alatt nevelkedtünk, a legtöbbet kaptuk tőle, amit diák a tanárától kaphat.
Marci bácsi, soha nem feledjük, amit Tőled kaptunk, Tőled tanultunk. Hitvallásod kísér minket tovább utunkon: „Mert a hitet hinni, a sportot sportolni, a csókot csókolni kell!”
Emlékedet szívünkben megőrizzük.
OE
