Az idei bajnokság első meccse szomorú pillanatokkal kezdődött. Múlt héten elhunyt a csapat legendás gyúrója Pióker Sándor, vagy ahogyan mindenki szólította, Piki. A mérkőzés előtt róla emlékezett meg a csapat, és a szurkolótábor.
A csapat Piki emlékére ajánlotta a meccset. A B-közép egy drapériával búcsúzott, melyet a félidőben átadtunk a gyászoló családnak. A kegyelet percei után, a hagyományhoz híven, a klub egyik alapítója Ludányi Márton indította útjára a labdát.
Az első negyedóra után beindult a szegedi gépezet. Láthattunk szép és kevésbé szép megoldásokat. Villantak az új fiúk is. Természetesen messzemenő következtetéseket ebből a mérkőzésből levonni nem kell. Nem lebecsülve ellenfelünket, ezt még sorolhatjuk a felkészülési meccsek közé. Ami viszont szívet melengető volt, a szép számmal megjelenő szurkolók és bajnoki meccsen (kivéve a Veszprém ellen) talán még soha nem tapasztalt fergeteges szurkolás. Tudom, hogy a magyar bajnokság 1-2 kivétellel nem éppen az izgalmas csatákról híres, de olyan jó lenne, ha ebben a szezonban ezeken a meccseken is legalább ennyien kíváncsiak lennének a csapatunkra. Úgy is fogalmazhatnék, ezek a mérkőzések szolgálhatnák a mi felkészülésünket a véresen komoly, nagy csatákra.
Mindent összevetve azt gondolom, hogy mind a csapat, mind a tábor részéről méltó búcsú volt Pikitől, akinek élete volt a sport. Nyugodjon békében, és segítse onnan fentről továbbra is szeretett csapatát……
Csak Előre!
OE
